Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gecse Alexandra

 Szolnokon, 1991.október 8-án születtem. Általános iskolai tanulmányaimat Jászladányon fejeztem be, ezután Újszászra jártam a Gimnázium és Műszaki Szakközépiskolába. Jelentkeztem Szolnokra a Magiszter Alapítványi iskola alkalmazott grafika szakára, ami két éves tanfolyam. Alapvetően a rajzolást részesítem előnyben, de felkeltette az érdeklődésemet a versírás és gondoltam teszek egy próbát elvégre szeretem a kreatív dolgokat. Születtek is versek több-kevesebb sikerrel, de büszke vagyok magamra, hisz sok pozitív visszajelzést kaptam.
Ajánlom mindenkinek, hogy ha nem is verset, de a gondolatainkat le kell írni. Akár naplóba, vagy csak egy darab papírra. Jól esik kiírni magunkból, amit gondolunk. Megkönnyebbülés a léleknek.
Köszönöm, hogy elolvasta!
Kellemes szórakozást és szép napot kívánok! :-)

image0991.jpg

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 Vélemény

Ha felnézel az égre két dolgot látsz:
A nagy része felhős és borús,
itt jókedvet nem- igen találsz.
A kisebbik részén most kelt fel a nap,
ettől az égen csodálatos színek vannak!
Az ember is változatos, mint az ég,
jellemzi érzelmüket a sokféleség.
Ha szomorú és mérges,
borús, sötét a lélek.
De ha vidám és jókedvű,
olyan színes és gyönyörű!
Én is ilyen gyönyörű akarok lenni,
a szomorúságot félre akarom tenni.
Úgy érzem az életem effelé halad,
a borús felhők eltűnnek csak a tiszta ég marad.
 
 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
Igaz Barátnak!!!
 
Van egy Barátom,
legjobb a világon!
Nyáron ismertem meg,
életem része lett!
A lelke gyönyörű,
mégis szenvedni kényszerül!
Én nagyon kedvelem,
s rettentően féltem!
Aggódom érte sokat,
nem érdemli a rosszat!
Amikor rossz kedve van,
rosszul érzem magam!
Hogyha pedig szenved,
megfájdul a lelkem!
Ha ilyenkor tehetném,
egy óráig ölelném!
Ettől talán jobb lenne,
hogy nagy fájdalmát feledje!
Tudom ezek csak szavak,
de rám mindig számíthat!
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 
 
Rövid séta
 
Mikor sétálsz az utcán
néha olyan érzés,
mint egy álomban a létrán
a fejedben sok kérdés.
 
Tudod,hogy ha elrontod
és túl nagyot lépsz,
nincs más dolgod, mint
a kiszámított helyre érsz.
 
De nem érzed a súlyod
nem húz le semmi,
ha a mérést eltúlzod
zuhansz, felébredsz és ennyi.
 
Lassan kinyitod a szemed
s ébren mész tovább,
ha felnézel az égre
láthatsz majd csodát.
 
 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
Álruha
 
Van egy kis emberke,
szomorú lett reggelre.
Elhagyatottnak érzi magát,
sokallja már a világ baját.
Nem bízik saját magában sem,
ezért titokban rettentően szenved.
 
Kényelmes selyemgubót szőtt maga köré,
így nem kell a fájdalmat elviselnie többé.
A szenvedés helyett inkább ezt választja,
sok gondot okozott már neki a tudatlansága.
Hogy ezt ne vegyék észre egy álruhát vett fel,
mert neki mások boldogsága sokkal többet jelent!
 
 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
Csak fekszem az ágyon!
 
Csak fekszem az ágyon,
kényelmes, nem fázom.
A paplan rejteget,
mint a sír, eltemet.
 
Csak fekszem az ágyon,
a képeket látom.
Szememből a könnyek,
kispárnámra szöknek.
 
Csak fekszem az ágyon,
életem nem vágyom.
A remény elhagyott,
létem meginogott.
 
Csak fekszem az ágyon,
időtlen az álom.
Nem érzek fájdalmat,
lelkem már elhagyhat!
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
Gondolatok
 
Riadt köszönöm, semleges válasz,
már megint én vagyok, ki alárendelve várhat
egy olyan társaságra, ki megért és befogad,
ahol nyugodtan lehetek önmagam.
 
Én azt is remélem, mikor elmegyek innen,
- mint a költöző madár, ki a hideg elől
egy melegebb, jobb helyre száll-,
találok egy barátot és végre megtudom,
hogy mi a kötődés egy olyan lényhez,
aki szép, mint a szikrázó fény,
erős, mint a képzelet,
s tud szeretni egy olyat, mint Én.
 
Lelkem, mint egy költöző madár
szárnyal a remény napsugaras egén
és tudja, hogy nemsoká itt a tavasz,
mikor minden állat párt választ.
 
Alig várom, hogy megtaláljon 
az a csodás lény, aki ha baj van megvéd,
átölel erős kezeivel
s a világ gondjait kis időre elfelejtem.
Ha mellettem lenne,
a világ egyből jobb hellyé változna,
nem lennék ilyen bátortalan,
megmutathatnám ki vagyok valójában.
 
Úgy érzem több rejlik bennem,
mint amennyit mutatok,
de kell valaki akiben megbízok,
s talán neki megnyílok.
 
Kell valaki, aki érezteti velem,hogy fontos vagyok,
hogy én is érek annyit,mint bárki más
és hogy szeret, míg meghalok.
Várok én rá annyit, amennyit csak kell,
a homokóra egyszer csak lepereg,
megáll örökre a boldogság és szerelem percein,
s a homokszemek egymásba olvadnak
az idők végezetéig.
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
Szomorú történet
 
Van egy lány és van egy fiú.
    Mindketten szeretik
    és nem hagyják el soha egymást!
 
Ki tudja miért?
    A lány úgy dönt, hogy elmegy.
 
A fiú nem érti.
    Még mindig szereti
    és nem akarja elveszíteni.
 
A fiú őrültséget csinál!
    Történik egy baleset,
    megsérül és kórházba kerül.
 
A lány megijed és visszajön!
    Átöleli a fiút és mondja: 
    nem hagylak el többé soha!
 
Együtt vannak.
    A fiú a lányt egészen sokáig
    magához szorítja!
 
A fiú elhatározza magát!
    Megkéri a lány lezét,
    aki boldogan Igent mond!
 
Összeházasodnak.
    A fiú teljes szívéből szorítja és reméli,
    hogy ez a pillanat nem múlik el soha.
 
Valami baj van!
    Az egész világ megremeg,
    katasztrófa súlytja a Földet!
 
Pánik lett úrrá!
    Mindenki próbál menekülni,de tudják, hogy hiába!
    A fiú szorítja a lányt a karjába!
 
Vége mindennek!
    Városok váltak a földel egyenlővé,
    családok váltak az éggel eggyé!
 
Kitartás!!!
    A szerelem tud a legtovább kitartani,
    de az elmúlással nem tud szembe szállni!
 
Rémület!
    Még egy utolsót rázkódik a Föld,
    a fiú és a lány megrémült!
 
A világ összedőlt!
    A fiú kétségbeesetten próbálja
    megmenteni Őt!!
 
Még mindig szorítja!
    A törmelékek alól kiérve elengedi
    és a lány élettelen teste hullik le a porba.
 
Egyedül maradt!!!
    A lány meghalt, a világ összedőlt,
    a fiú inkább meghalna, minthogy éljen nélküle
    teljesen egyedül!
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
"Ő"
Egyetlen szó, ami örömet okoz,
Egyetlen szó, mi fájdalmat hoz,
Egyetlen szó, mely mindenkinek jelent valamit,
Egyetlen szó, mi belülről sugárzik.


Ez a szó a minden és a semmi,
Ez a maradni és a menni,
Ez a féltés és a szeretet,
A kérdés s a felelet.


Egyben ébredés és álom,
Féltő remegés, ha nem találom,
Csodás képzelgés és biztonság,
Titokzatos közelség s vágyakozás.