Ember Vagyok
Ember Vagyok
Ember vagyok, hús s vér,
Lappang bennem a szenvedély, Lappang s ezer útra szólít, Megsebez s meg gyógyít. Ember vagyok, rút acél, Kit ilyenné formázott a szél, Felhevített katlanjában, S megedzett, bús némaságban. Ember vagyok, élő kéreg, Kit belülről rág a féreg, S a bennem támadt vihar, Minden fát kicsavar! Ember vagyok, izzó lélek, S ha összerogynak kopott székek A földre zuhanok majd vissza, S vérem a nap majd felissza. Ember vagyok, édes méreg, Szerelemért epedő vétek, Mit magához vonz a vágy, S eltemet hideg, fagyos ágy. Ember vagyok, néma részeg! Kit legtöbbször senki sem ért meg A pohár alja a jó barátom, S mélyére tekintve, önmagam nem találom. Ember vagyok, küzdök s vérzek, Varas sebeim, csatákról mesélnek, Csatákról, mit a boldogságért vívtam, S mind hiába hittem, s bízva bíztam! Ember vagyok, így néha félek, Mert nem tudom még meddig élek! Mikor dönt úgy a sorsom, Ő VERSET TÖBBÉ NE ALKOSSON!
