Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dudás Mihály Károly

Bemutatkozás :

 

1988. Május. 18.-án születtem Budapesten, Gyermekoromat és kamasz éveimet is ott töltöttem. Álltalános Iskolai tanulmányaimat a MÁV-Telep 38 Álltalános Iskolában kezdtem el és ott is fejeztem be. Ezen iskola falai között leltem rá a költészetre és az írásra. Itt is írtam első versem, ami szerintem nem meglepő, egy szerelmes vers volt!

Manapság egy nem régiben alakult kis társaság, a Jászladányi Fiatal Költők Körének vezetőjeként tengetem minden napjaim. Szórva az igét, a művészet és a költészet igéjét. Mert úgy gondolom hogy nagyon kevés embert érdekel is ez igazán, sajnos manapság! Fontos, hogy az emberek újra olvassanak, verseljenek, mert olvasni, írni, verselni, nagyon jó, és fontos dolog!

Innentől kezdve szinte nap mint nap versket írtam .  Mára már életem meghatározó lételeme lett az írás! Nem telik el úgy napom hogy ne írnék. Jászladányon 2004 óta élek!

 

Köszönöm hogy elolvasta ezt a pár sort!

Szép napot kívánok! És jó Olvasást!

"Tollal vívom, minden harcom, vérem tinta, cseppen a papírra..."

Tisztelettel :Dudás Mihály Károly

241070_212976005390798_212952292059836_681772_276927_o.jpg

 

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

 

 
Remény
 
Csodálatos dolog a költészet,
Remény, a sorsba vetett embernek.
Kit az élet tengerének habjai elnyelnek,
Annak toll s papír, lesz páncélzat s fegyverzet!
 
Kiket hány, vet kedvére az élet,
S fekete keblére fektet hazug lélek,
Annak egyetlen menedéke, csak ez lehet,
Ha szavakba burkolózva mér eget.
 
Kit elhagytak, meggyötörtek,
Föld alól felnyúló hideg kísértetek,
Annak tintába mártott éjszakák s nappalok,
Megnyugvást hoznak, epedő mondatok.
 
Sokan nem tudják mily nagy hatalom,
Fellesőség, pihen meg költőlelkű vállamon,
Hiszen nem mindegy mit teszek, vagy mondok!
S mily nagy teher, mit most soraim közt hordok